Tavaszi pillanat
A zajos világ tetején
angyal ül, ruhája fény,
villanáskép: tavaszi karc.
A sarki presszó ablakán
benézek: egóm talán:
emlék ásít, lelki sarc.
Nagyhajú srácok, vékonyak,
előttük pár sör, fél konyak.
Szavak világot váltanak.
Máig elér az az idő –
hűlt élmények szárnya nő
még vergődő hitek alatt.
A betonjárdán két veréb
morzsázik. Egy ütemre lép,
vihog valamin két leány.
De történt sok más – így beszél,
kezemet fogja a szél.
A be nem járt óceán,
s az elszalasztott többi, mint
vádló békítőn tekint
belőlem nézve rám.
Villanáskép: tavaszi karc,
emlék ásít, lelki sarc
benézve presszó ablakán.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-05-02 20:14:41
Utolsó módosítás ideje: 2016-05-02 20:14:41
