Roncsolt árnyjátékok

Fakardot papírcsákót fujtat a tó
Szélrózsáit létrázza a Nap újra
Kurázsijába önként beszorulva
balcsillag-vonzás zúzgál mulattató

képmeséket a lángzás ténykörében
Világvasárnap füvén szól száz szitár
Nyújtott kézujjunk felett már ég szitál
Gyöngyen hullanak szállnak nyárló réten

az emelkedések és süllyedések
a szárnyalások és a zuhanások
a vonzódások és a taszítások
a ritkulások és a sûrülések

Az eretnek éj holt medrek ráncait
fonta rá a tettetés színhelyére -
csak egyszeri erénye és erélye
tükrözi még a Hold hamis táncait

Lábon szárad a tollas hajnalvirág
Kiszikkadnak a fürge ûr ostyái,
szelek árján füstölög õsoltári
játéka - jégzengetõ szpartakiád

A világegyetem gyors pörgettyûje
újult álmélatában orkánt herseg,
villám fényére írna verést verset
ha nem vasból volna vastag kesztyûje

Senki földje mindenki mennyhazája
mindentõl távol s mégis hozzánk közel
mivégett van és vajon mivé nõ fel
bennünk  - a választ ember nem találja

Megolvadt kõben bolygunk fényt keresve
Eltornyoltuk lim-lommal magunkat
Az életünk megõrzi alakunkat
egyetlen feleletbe feketedve


(1989)





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.