A szegénységnek szaga van

A szegénységnek szaga van,
valami ecetes íz, ami
a mosásban foszlott szövetszálak
közé bújik és vicsorogva
harap az illatokba.

A szegénységnek szaga van,
a kifeküdt matracok
széthasadt résein ki-be
járó izzadtságok áporodott
bűzei nyakig gombolva.

A szegénységnek szaga van,
a keresztekre feszült vér
eső-könnyekben lecsorgó
igéinek ostyákba száradt
penészes foltjai.

A szegénység matt szürke,
fényeket nyel fuldokolva,
remegve a hullócsillagok
kihűlt helyén bújik meg az
éjtakaró függönye mögött.

A szegénység mindig éhes,
morzsákat söpör kérges
tenyerébe, s nagyokat nyel
ha gazdag szájról csöppen
az étel maradéka.

A szegénység fal mellett jár,
kitér mások útjából, elé
állnak a korlátok, rávigyorog
a lezárt sorompó s őt célozza
meg a mozdony a síneken.

A szegénység bocsánatot kér,
rádobált bűnök alatt bújik
meg szégyenében, amit azzal
érdemelt ki, hogy másokat
zavar a létezésben.

A szegénységnek szaga van,
nedves agyag-szaga, hiszen
ő már csak vendég az élők
között, ő az ki a gyilkos
idők áldozata.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-03-26 16:09:51
Utolsó módosítás ideje: 2016-03-26 16:09:51