Ablakot pucolok (Z-nek)

Halk őrségváltás téli napokon,
az utcánk fölött bársonyos az ég,
az ablakokat mosom konokon,
a testem kolonc, a lélek függelék.

Most nincs barátom, nincsen rokonom,
csak fellélegzek minden csend után,
a lét tenyérnyi, nem is okolom,
egy borzongás az alvó őzsután.

A cél s közöttem olyan egyszerű
az út, egyenes, el se tévedek,
lehet hó is, lehet légnemű,
nem rángatnak élő chat-fejek.

S ha átlátok az ablaküvegen,
majd sóhajtok, és ennyi pont elég,
nincsen kinek, nem is üzenem,
mert nincsen mit, s azt úgy sem értenék.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-03-21 11:05:45
Utolsó módosítás ideje: 2016-03-21 11:05:45