Aztán csend

tudom semmi sem változik, ha elmegyek,
az autóm egy-két hét alatt eladják,
a pecáim lenyúlja az unokatesóm,
zsákba teszik rongyaim, s valami karitatív
szervezeté lesz, bankkártyáim addig csavarják,
míg az összes verítékem ki nem csorog belőlük,
álmaim bedobozolják, de előtte mérget
szórnak rájuk, nehogy a fiam örökölje őket,
verses könyveim, papírgyűjtő sulisoké lesz,
akik majd kilóra eladják az életem,
ha nem is lettem tananyag, de legalább
tejet ihat  minden ötödik bés.

asszonyillatú álmaim kimossák ingeimből,
sóhajtásaimat megstoppolják,
jókedvem gyertyacsonkját elfújják,
aztán szépen átkötik kócos szomorúsággal,
csavargó bakancsom bezsírozzák nyugalommal,
végtelen útjaim gondos kezek kifűzik belőle,
rongyos köpenyemből a napfényt kikefélik,
üres poharam utoljára megtöltik esthomállyal,
fanyar eszméletem cukorszirupban elteszik télire,
dohánytól rekedt káromkodásaim kiszellőztetik,
és aztán csak a csend, a csend.......







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-03-01 08:43:43
Utolsó módosítás ideje: 2016-03-01 08:43:43