Nocturnus
Amikor a tegnap mába ballag át,
kapcsold fel a lámpát, másik élet ez.
Írni kéne, fújni egy majdnem balladát,
de nemcsak a szíven, a nyelven is retesz.
Műszirmokat tépni, szeret-nem szeret,
a villanyszó se lüktet, csak a csend zihál.
Primitív az éjfél, mint az egyszeregy,
apró lebbenéssel a függöny exitál.
Ami eddig árny volt, az lassan délre test,
ledobom a ruhám, hiszen mégse fagy.
Szétspriccel a napfény, mindent félrefest,
nem törlöm le rólad, ha elhiszem, te vagy.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-02-20 20:56:23
Utolsó módosítás ideje: 2016-02-20 20:56:23
