A szobor

Áll odafent szépen, hűen, rendületlen
Nézi a várost, figyeli a történelmet
Talán lesz méltó helye a világörökségben
Róla életében kétszer rántották le a leplet.

Feje fölött tart egy olajágat
Hirdetve ezzel a fiatalságot, boldogságot, békét
Áll kitartóan tűri az időjárás viszontagságait
Várja, hogy elhozza az olajág a Világbékét.

A hely teret adott a haladásnak
Itt katonák és papok vertek tábort
Nevét köszönheti egy papnak kit szentté avattak
Ez fejezi ki méltón a mindenkori haladást, hatalmat.

Áll rendületlenül, hűen odafent
Maga alól elküldte már régen fegyveres őrét
A szélben szoknyája mindig egyformán lebben
És közben szét tekint a szépülő Budapesten.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Életképek (Beregi Nyomda Vásárosnamény, 2005)
Kiadó: A szerző magánkiadása
Feltöltés ideje: 2016-02-01 15:56:45
Utolsó módosítás ideje: 2016-02-01 15:56:45