szőr

apa nézd szőr szőr szőr és apa nézi ahogy
két kicsi férfi ököl a bundám fehér szőrébe
püföl aztán a vérét kell nézni ami az ujjába
szaladt de apa arcán az idegek összerándulnak
még nem tudja hogy csak ott belül
szivárog a vér a testüregekből
sötétvörös és úgy folyik föntről lefelé hogy épp
összesűrűsödhet az ujjbegyeknél olyan pirosan
ég a bőr mint a felfröcskölt lámpafényben a rákóczi tér
amiből öt centit se takar el az az apró tenyér
az ablaküvegnél összezárva fél magyarország
belefér de akkor ott éjszaka van és
olyan engesztelhetetlenül köröm sötét még nem látni a
csillagok szikrázó előőrsét hiába vet bukfencet a hold
tíz parányi ujj szorításában az ég is fölpuhult és a tejút
alatt az este mint egy sötét márványpult repedéseiből
egészen kisimult éjjelente itt szokott könyökölni az isten
amiért ragyogó világossággal fizet kikérni fél deci hajnalvizet
amikor tíz ujj szorítása végre fölenged de most ökölbe szorul és
apa az egyetlen isten szemben ül velem és túl
kevés ahhoz hogy szőrtelenítsen
külön nyelvet beszélnek amiben én érzem úgy magam
mint egy szarka vagy nincs csőr amiben
egy ismeretlen család zsargója kevésbé kegyetlenül visszhangozna
pedig az a kisfiú olyan szépen mondja az a szőr annyira finom és puha
hiába súgom zárt szájjal hogy bunda
nem ér föl hozzájuk semmilyen földi nomenklatúra.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-02-01 08:55:28
Utolsó módosítás ideje: 2016-02-01 08:55:28