Metroszex
neked lehelem hajnalonként az elektromos fényt
és beindítom a napszítta buszokat
híreket teszek pavilonokba hogy ismerj
és mint depis magányos öregek verseket sóhajtok
csak felfelé nézve olvashatod őket
a villamosvezetékekbe kódolva
ritmusát hallhatod egy–egy dudálásban
a dugóban összegyűrődő autók között
az ónszürke esővel nyáladzok utánad
elnéptelenedett negyedeidre
majd megkérdezem a gyógyszerészemet
elég ha énekelsz nekem zümmögsz ahogy szoktál
maszturbálsz vonagló panelkígyóként
dörgölőzz hozzám külvárosi falaiddal
szúrd ki a szemem antennákkal
arcomra csókolj vörös graffitit
teríts lábam elé parázsló utat törött neonreklámokból
formálj magadra míg bele nem zuhanhatok
vaginád petpalacküledékes csatornájába
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-01-14 17:36:22
Utolsó módosítás ideje: 2016-01-14 23:38:44
