Örökre Veled maradok

Felhők gyűltek az égszínkék szemeidben
és áztatja arcod, mint a csendes esőben
földre hullt vízcsepp, ami eltűnik a mélyben
belülről fakadó bánatod forrása a szívedben

Szavak nélkül mondja el szomorú szemed,
még itt vagyok veled és most, csak Neked
látva a féltve számolt órákat és a perceket
lassan múló s pergő apró homokszemeket

még ölelő karodban a csókodnak íze méz
de már az emlékek terheinek súlya nehéz
és a pillanatban megőrzött vágy az ölelés,
a szó: Szeretlek, tán elmondanom is kevés

ami bennünk él, izzó parázs tüze égeti fel
nem marad más, csak hamu és mégis kell,
hogy mindent felperzselő és tiszta szívvel
könnyek közt mondjuk: Soha ne engedj el!

Amikor majd a kimondott szó se lesz elég,
s bennünk a szerelem lángja teljesen kiég
Akkora Én testben és lélekben is meghalok
de emlékem megőrzik az égben a csillagok
és a lélekfonalad szálaiban, Én ott vagyok,
elszakíthatatlan, mindörökre Veled maradok!





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-01-11 13:11:29
Utolsó módosítás ideje: 2016-01-11 13:11:29