Rád kattantam
Tele vagyok hiányoddal,
Sablonos, de ez van -
Lényed emlékszilánkokkal
Belém állt, mert hívtam.
Lebegek a pillanatban,
Irányzékot nem lelek -
Folyton nálad látom magam,
S egy rezzenésben elveszek.
Lebénultam, szédelgek csak,
Bámulom a tereket -
(Arcod végig itt van)
Szomjasabb én hogy lehetek,
Ha jelenléted ittam?!
Hullanak az órák, percek,
De megállt a film bennem,
Megnyilvánulásaidban
Bámulatra leltem.
El se hiszem: tényleg itt vagy,
Te valóra vált álmom -
Ha veled alva ennyi lenne,
Én az ébredést nem várom.
És sokkal több vagy - remegek,
S félek, meddig lehetek
Legalább itt, s beljebb mikor?
S mi lesz, ha a tészta kiforr,
Vagy kifő végre, s jól lakunk,
Egymással etetve magunk,
Majd kitöröljük szájunk sarkát
S rohanunk az utunkra -
Holnap már egy másiké lesz,
Akire úgy buktunk ma?!
Most nem izgat,
Jó, hogy élek,
S jó, hogy nagyon
Bennem vagy -
Ha beleőrülök is, többé
Jelenléted el nem hagy.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2016-01-01 10:24:41
Utolsó módosítás ideje: 2016-01-01 10:24:41
