helyekre menni, csinálni dolgokat

egy harminchat élűre csiszolt üveggolyó
hasztalanságát érzem a talpamig gurulni
és lassabba gurul mint a nővérszállók
levegőben lógó uzsonnaideje
az az atlaszszalagos hajakkal telezsúfolt
szalvétabontogatás
az a langyosat izzadó asszonylét
szeretnek együtt lenni az emberek
és mint a befőttfödélbe köpködött meggymagok
annyira közel
annyira közel hogy
a gyümölcshúsba markoló gyermekreflexeddel
mindenhol lezabálod magad
és ugyanezt látod másokon
mondjuk ahogy a foltos pólójukban hallják
hogy megjött a felsőszomszéd és már megint
magassarkú van azon a tetves kurván
vagy
egyértelműen jelzed hogy odaúton olvasnál
de csak beszél és beszél hozzád az istenverte
tanulmányairól és te csak a tájat nézed
mert olyan mint régen a Tiszánál amikor
fáramásztál abban a zöld diznis felsődben
és még rendesen meg tudtál enni egy gyümölcsöt

a távol levés biztonságát látom az előttem
ülők hajcsavargatásában
a gyűrűkkel rakodott holtág-eres
tanítónőkezekben azokon az igazán szívszorító
tanévzáró mulatságokon ahol a fentfelejtett
eszterláncok tekintetének magányában
egy farmerdzsekis sörszagú rendszergazda
táncba rántja őket
egy ceruzával próbálod kiszínezni a hajad
a bukfencező grafitot a szemedbe dörzsölöd
rengeteg szappant raksz a kezedre és
a garázstetőre bújtok este a fiúkkal
a hideg ágyneműben akarsz elbújni
beágyazás közben
almát eszel mézzel a harminckettesek terén

lábtól alszunk önmagammal és reggel egyszerre
ülünk fel
bámul egymásra ez a Tábory Elemér ikerpár
szeretnek együtt lenni az emberek





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-12-31 19:10:57
Utolsó módosítás ideje: 2015-12-31 19:10:57