Ennyi a kívánság

Bizony jó lenne majd olyan boldog lenni,
hogy ne figyeljen rám soha-soha senki,
tudják, vagyok, aki mosolyog halálig,
örökös kedvében nyugalomra vágyik,
nem kísérti még az ördög sem naponta,
szemét a bizalom rég derűsre vonta,
kezet szorít minden igaz jóbaráttal,
nem láthatja senki az életnek háttal.

Jó lenne bizony, ha nem kételkedhetnék,
kedves álmokat nem rontana az emlék,
vagy, ha mégis, tudnám, megszenvedtem régen,
nem leszek ezután örök szerencsétlen,
nem leszek, akire rálegyinthetnének,
ajkamról is hangzott sok szomorú ének,
ha nem is szállt, inkább foglalta a fákat,
nem maradt hely vídám, énekes madárnak.

Ennyi a kívánság, vagy több valamivel,
az élet bátmilyen, mindenképp elszelel,
lehetne valamit kívánni vagy kérni,
csak egyet nem szabad, a haláltól félni,
mégis félek én is; fegyelmezetlenség,
elmúlásom örök, az életem vendég,
illően elköszön, tudom nemsokára,
érzem, rátelepszik szememre a pára.

2015. november 22.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-11-22 07:15:50
Utolsó módosítás ideje: 2015-11-22 07:15:50