Egy angyal emléke
Lágy lélek volt,
a természet simogatta.
Mint egy hűs, tiszta íz
olyan volt tekintete, s
mint a legszebb szőke fűz
volt a lány.
A legmélyebb feketéből
fehér-fény szürkén vált ki
s tért a mélybe újra.
Vagy tértem én újra meg újra
ha elmerültem varázsában.
Ma már tudom,
élni akartál, látom vidám
lelked is, szelíd bájod.
De inkább érzem, hogy tiéd volt
szép halálod.
oly nagy volt az ember
ott, azon az órán, hol
aranybetűs neved szíveket
hasított, s szegezett a
kövek, fák közé a kertben,
túl az időn
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: Holdkatlan, Folyó, 2014
Kötetben: MAGAM IDEJÉBEN (, 2015)
Kiadó: Underground Kiadó
Feltöltés ideje: 2015-11-10 10:56:30
Utolsó módosítás ideje: 2015-11-10 10:56:30
