a hiány fájdalomkiütései

indulnom kell egy erő hajt belülről
tűzgolyó tombol a szívemben
nem állhatok ellen a hívásának
valami üdvös dolog utáni vágy hajt
talán megérinthetem ott a parton
és lehullhatok mellé a homokba
vadként űzöm őt régóta hajtom
erős karjára vállára vágyom
igazi férfinak tűnik mint egy isten
mintha örökké ismertem volna
tudom hogy nála van a helyem
mennem kell tűzgolyó szívemben
magam ellenére futok utána
nincs ami gátat vethetne nekem
csak ez a bozótos ne lenne itt belül
a hiány fájdalomkiütései

apám nem vett elégszer karjába
anyám tenyere sűrűn érte fejem
éppen ezért oda kell hogy érjek
nyugalmam csak vele lelhetem
ő az én  ismeretlen katonám
nem állhatok meg nélküle vérzem
mintha a saját síromat ásnám
karmos tüskék lándzsák és kések
aprítanak de addig meg nem állok
míg kikötőm nem lesz erős karja
szemében mintha apám kése
villanna de el kell érnem ott a parton
muszáj látnom ahogyan elvérzek






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-10-30 07:16:19
Utolsó módosítás ideje: 2015-10-30 07:16:19