Önérzetes

Engem nem kell, hogy szeressetek!
Ahhoz túl sok igazságot tudok rólatok,
És a belső látásom a sasokéhoz hasonló.

Egyébként is elviselhetetlen az igazmondásom:
A hazug világnak ez bőven elcsapja a hasát.
És eszetekbe ne jusson sajnálni, mert azt rühellem!

Nem függök senkinek a véleményétől,
És nem igényelem  mások szeretetét.
Ne lájkoljon engem senki szánalomból!
Úgyis agyonszeretett már engem az Isten.

Szerencsére vannak irigyeim és gyűlölőim,
És persze száz haragosom is van, bizony!
Ezért aztán roppant büszke vagyok magamra.

Sors úr nagykanállal mérte nekem a szart:
Ti már a tizedétől alulról szagolnátok az ibolyát.
De tudjátok mit? én még erre is büszke vagyok,
Mert a nagy Isten szerint az utolsókból lesznek az elsők:
Azokból, akiket jól megrugdostak itt a porban.

Még befutó is lehetek, esélyes a győzelemre.
Legyen ellenem bárki és bármi: gyűlölők, irigyek,
Haragosok, csúsztatók és egyéb kedvenceim kategóriái.
Még csak beképzeltnek sem tartom magam, mert
Mindezt őszintén gondolom, és le merem írni.

Bocsássátok meg szerénytelenségemet!
Hát nem aranyos, hogy bocsánatot kérek ?
Úgy sem tudtok megbocsájtani, mert ahhoz
Túl éles a szemem, és roppant őszinte a szám –
És ez túl hangos az érzékeny fületeknek.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-09-29 08:21:34
Utolsó módosítás ideje: 2015-09-29 08:27:10