Gyónás (jav)

Ó, hány cafka mocska
rakódott faszomra,
hány üres üveggel
növeltem a hegyet,
hány bűbájos este
fordult át takonyba
és hány szép ünnepet
köptek be a legyek.

Volt barátaimmal
megtelne egy csarnok,
vendégnek se hívnak
évek óta már,
életem napjai
igavonó barmok
és az egész múltam
egy vonszolt batár.

Rokonaim sorban
durván megtagadnak,
kutyám megharapja
húst nyújtó kezem,
áldás helyett Isten
kéjjel basz a falnak.
Fáj, de csak hogy tudjam:
- Én is létezem.

Miatyánkot tízszer,
üdvözlégyet százszor -
feloldozást én már
soha nem kapok.
Más se vigyáz engem,
- mint dedet a jászol:
A fekete szárnyú
patás angyalok.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-09-26 23:19:18
Utolsó módosítás ideje: 2015-09-26 23:19:18