the hunted

azt hazudták hogy nem fog fájni
aztán napokig kínoztak becsmérlő szavaikkal
és mindenféle szégyenteljes kitalált történeteikkel
a múltamból
ezek jobban fájtak az ütéseknél
lemarták a bőrömet mint a sav
belemarkoltak a szívembe
összeszorították a tüdőmet
fojtogattak
nem tudtam védekezni
mintha szarral öntöttek volna le
már messziről elkerültek az emberek
mutogattak rám és káromkodtak
a szüleimet és a rokonaimat szidalmazták
kövekkel dobáltan meg és szeméttel
elzavartak a városokból
a falvakból
lezavartak az utakról
a mezőkön bolyongtam
az erdőkben
patakok vízét ittam
bogyókat ettem és gyökereket
de ott is utolértek
követtek mindenhová
nem volt menedékem
hiába bújtam el a barlangokban
a kacaj ott is visszhangzott
és nem nyugodhattam
felmásztam hát egy szikla szélére
és levetettem magamat a vicsorgó tömegbe






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-09-11 10:55:35
Utolsó módosítás ideje: 2015-09-11 14:30:59