Egerek kaparásznak

Egerek kaparásznak
a panelfalban.
Minden este.
Rágják a panelt.
évek óta.
Egyre beljebb jutnak a ház falába.
Lassan elérik
az ágyam feletti
lyukat.
Egy Vermeer reprodukcióval
rajzszögeltem be
a lyukat,
mert félek az egértől.
Tudom, hogy ő is félne tőlem,
de valahogy emlékszem gyerekkoromból
a sötét árnyakra a szekrényben,
amik az esti krimi után jelentek meg,
amikor már lefeküdtem
és nem az álommanó, nem,
nem ő.
Valahogy soha nem volt barátom
az álommanó,
mindig csak az árnyak leselkedtek
a hálószobában,
a szekrényekben,
a folyosón és nem
tudtam hogyan bújhatnék el előlük.
Ők bújtak el előlem
és bármikor rámtámadhatnak még ma is.
Húsz éve lapulnak a gardróbban.
A szekrény mögött a porcicák barátaim,
bár allergiát kaptam tőlük, de mégsem ők
a fekete árnyak,
hanem fel tudom söpörni őket
és beleszórom a port
a nejlonzacskóba.
Emlékeim porai megülnek
a levegőben,
amikor kora délután besüt a nap
és egy vércse megül a szomszéd
dombtetőn.
Valószínűtlen, hogy került oda.
Nem is járnak erre vércsék.
Tulajdonképpen jó lenne
ha berepülne a lakásomba és elkapná végre
az árnyakat.
De csak ül.
Mozdulatlanul. Jön az este.
Az egerek tovább rágnak
a panelben.
Évek óta.
Már közel vannak a lyukhoz.
Nagyon közel.
Sivításukat hallgatom éjjelente,
amikor nyitott szemmel
fekszem az ágyban hajnalig.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Újnyugat, ősz,
Feltöltés ideje: 2015-09-01 15:52:54
Utolsó módosítás ideje: 2015-09-01 15:52:54