nyári vihar

forró fülledt levegőtlen város
viharra kész
két széttárt kéz a szél
sötét felhők villámok lüktetők tenyerén
sápadt fényszórók tapadnak a forró aszfaltba
mennydörgés kúszik le az autók helyére
az ablaktörlő csóvája félbevágott ellipsziseket rajzol
ahogy langyos cseppek csúsznak szét a szélvédőn

átlátszó láva ömlik a nyárba
láthatatlan kéz facsarja nyakamba
az ég könnyeit

apró csermely csordogál a kavicsos úton
nyirkos ruhámban mezítláb szaladok gőzölgő pocsolyák felett
kezemben lógnak elázott tornacipőim
kirakatüvegben látom
vállamra tapadt  hosszú hajam

a park mellett állsz
ott ahol a szivárvány ér véget
virágillattal keveredik a friss pára
tócsák között széttépett esernyőddel intesz felém

vastag törzsű fákat keresünk a szigeten
leveszed szandálod
összetapadt fűszálak közé dőlünk le
az előbukkanó napsütésben
a lágy esővíztől selymesre szárad hajunk
ropogós cseresznyét eszünk
a távolban néha morajlik az ég
míg csípőd körül matat tenyerem
mosolyogva csacsogsz tovább






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-07-21 09:41:53
Utolsó módosítás ideje: 2015-07-21 09:41:53