Joplin sír

Joplin énekel
én meg a könyveim között turkálok
aztán hagyom az egészet
átadom magamat a bluesnak
bejárom amerikát
az ócska lebujokat és a füstös koncerttermeket
a keleti parttól  New Orleranson keresztül Friscóig
hogy visszatérjek születésem és kínlódásaim földjére
és az egykedvűen menetelő emberektől hányingert kapjak
rozsdás írógépemre vicsorogtam szét akartam tépni a jelent
hogy újból összerakjam
betűk jelentek meg az újaim hegyén
a billentyűkre kúsztak aztán a fehér papírra
szavakká álltak össze gondolatokká
közben téged láttalak hogy boldog vagy
én meg nem értve semmit mászom a hegyeimet ájulom a völgyeimet
és kifogyhatatlan bánattal írom történeteimet
hogy majd az okosok magyarázhassák
és mindenféle megjegyzéseket fűzhessenek lelki bolyongásaim állomásaihoz
és te nem is gondolsz rám
én meg búcsúzom tőled anélkül hogy öleltelek volna
de aki búcsúzik nem is én vagyok mert én nem hagytalak el soha
ott állsz a többi ember között a sorban és meneteltek ez az új divat
és mindent lehet kapni a csillogó boltokban még mosolyt is
én pedig csak úgy tudok mosolyogni hogy mindenem mosolyog
a fülem és a farkam is
és néha furcsa álmaim vannak
férfiakat és nőket látok
akik rozsdás írógépeket püfölnek veszettül órákon át napokon át
a megváltozhatatlanon törik a fejüket
integetnek és bólogatnak nekem és üzeneteket váltunk egy örök frekvencián
és tulajdonképpen mindannyian ugyanazt a verset írjuk évezredek óta
de nincs harag
Joplin sír csak






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-07-05 15:38:06
Utolsó módosítás ideje: 2015-07-05 20:26:19