Szédülés

Szédülés

meg és elszédültem álmomban
vörös karikák táncoltak retinám
csarnokában mint hirtelen felülés

vigyáznom kell mondta a figyelmeztetés
hiába virágoznak fáim és rózsáim szépe
meg-kell élni-elérni az őszt is tavaszom gyöngye

gyöngyike gyöngyös feje tulipán mély kelyhe
méheknek otthont adó étkezde szemeim gyönyöre
mint a csörgő szarkák és a semmi verebek beszéde

mégis szép az így egybegyúrt tavasz akár a hógolyó
télvíz idején és elférnek szememben s fejemben...
...pihennék...de már beléjük szédültem

legény-korom elmúlt...már eléggé régen és jó most
elheverni tüll-szoknyás kertemben a magán-réten
tenyeremben tartani életem vizét tavaszom karcsú menyecskéjét

(eka-moment)





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-05-24 07:20:05
Utolsó módosítás ideje: 2015-05-24 07:20:05