A TITKOS SZERELEMHEZ

  / Dongó dallamok Aphroditémhez, ki  nyár mézét hordó őszi szőlő./


Beh szép mollokat pengetnék ott,
lantomon, s majd öled húrjain -
mily dicső kázus lenne e légyott,
hol rejtne vékony baldachin.

Ó, köd-vékony, s mégse gyanakodna senki,
hogy mi odabent;
hogy leplünk csupán csak leheletnyi
  - épp hogy a titkunkra leng...

Abból nem lenne dráma,testvérdráma.
Hisz mondanám :
elrejtettem egy galárist az ágyba;
azt fürkésztünk csupán...

Hallgasd :  Szívem  felkelő Nap,
lábam, mint a kakasé -
S te fügefám.  Szememmel kóstoltalak.
Rám mosolyogtál. Aphrodité !

És  hát térjünk vissza fügés-kertemhez -
melyet ma ruhád sejtetett!
s lám!! Ó nézd! Már megint termett ez!
E két bimbós csodáról ezért verselek.

Más lenne -e kellemesebb eszemnek,
mint hogy lábujjad hegyén
épp szívem pihen meg ?
Mit nekem hát Hérákról hősköltemény -

Minő álmom volt az, hogy nem csak ott,
de számon érezhettem ez őzi csodát !
S az ébredés mily keserűn csalott -
s hogy viselte már az őszök ódonát...

De ilyenkor mézesül a szőlő !
S én fogammal tépném a két pergő szemet -
vagy almát, fügét, szilvát - Várnám míg előjő
mit ruhád mellednél rejteget.

Oly édes, hogy titkod sejteted...
Mert hisz , ha tudok egy csillagról,
csak úgy tudok rajt elképzelni életet.
S mily rút dolog lenne akkor

Ha valaki azt mondaná: Ott nincs élet;
s hogy szeretnem téged nem lehet.
S addig mily nemes álmokat éltet
e szent képzelet...

S reggel?        - Mi lesz reggel?
Lantomra kemény húrt teszek
s dörgök valami őrült hiedelemmel
értelmet és telet.

Félek, hogy meggyötör jobban a nyár,
abban a fügefás kertben,
ha tovább nem tudom titkolni már

s hogy mi ára - azt is elfelejtem.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: REJTETT NAPLÓBEJEGYZÉSEKFeltöltés ideje: 2015-05-12 22:47:16
Utolsó módosítás ideje: 2015-05-12 23:31:53