HÚSVÉTI TOJÁSOK

Tükörarcon boldogság nevetett.
Fű közé bújtak tojásgyerekek.

Harangszó-hintán fény lendült tova.
Olyan fehér felhő nem lesz soha ,

s oly zöld a zöld , s oly izgatott idő:
tágult szemmel ajándék-kereső.

Játékbárányka bámult , bégetett
mikor ráleltek ujjongó kezek.

Mackó mosolygott. Tréfás könyv szaladt
elénk képpel. Kiváncsi pillanat

kukkantott velünk új bokorba be:
van-e ajándék , nyúl-hozta mese?

S a tojások! Díszes szoknyájú dal
perdült velük: húsvéti diadal...

Ó , volt-öröm! Az még ma is ragyog ,
míg múltam szélén ülök , hallgatok

vagy írom tovább a nyúl-hozta kék ,
piros , zöld , sárga , égtáncú mesét ,

s a táj , az ünnep álomtelt-csodás ,
színeiben tavasz, feltámadás,

s este kigyúl fent gyermekkor-haza
talányosan tündöklő csillaga.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.