a telep és a város

a telep szocializált
amíg kicsik voltunk kinyalták a seggünket
később meg ütöttek vertek
vagy ránk se bagóztak
gyerekként játszótérnek használtuk a falut
mindig ott voltunk a dolgok sűrűjében
a sulit utáltuk
minket meg a suli utált
ott is azt csináltunk amit akartunk
a szüleink se tudtak csak írni olvasni számolni
azt tartották hogy ennyi nekünk is elég
tizenkét-tizenhárom évesen cigiztünk
dugtunk piáltunk  
lopni jártunk a szőlőkbe a háztájiba
a zsaruk a gúnynevünkön szólítottak
mi is őket
aki balhés volt vitték a javítóba
az idősebbeket a sittre
aki befejezte az általánost
ment a szakmunkásképzőbe
vájárnak hegesztőnek kőművesnek
a csajok női szabónak
tizennyolc évesen sokunknak gyereke volt
és maradt a telepen
csak kevesen akartak kitörni
azok a faluból nősültek
vagy feljártak pestre dolgozni seftelni
esetleg letapostak németbe és ott is ragadtak
aki maradt annak ott volt a bánya a vasút a kmk
aztán nyolcvankettőben ledózerolták az egészet
minket meg se kérdeztek
annyit mondták csak hogy jobb lesz és ez rehabilitáció
és beköltöztettek a városba
eleinte még a családok kiültek a házak elé estefelé
pletykálni ugratni egymást
kártyáztak söröztek
mint a telepen
aztán szép lassan mindenki  bezárkózott
nem nyitott ajtót
városi lett
szótlan és sótlan
aki meg nem
az bolyong valahol saját poklában






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-05-06 17:55:08
Utolsó módosítás ideje: 2015-05-07 16:43:09