MINDEN BEZÁRT...

Minden bezárt , s ez ijeszt , ha megérted:
árnyékszendergés , vízen virágfények ,
kis otthonok köznapi házatája ,
s gőg-ünnepek nevetség-palotája.

Minden bezárt a Nincsbe , mert múlandó.
Ha Jelen lendül , vassarkantyús ajtó:
a látszatokhoz szokott tükröd ámul ,
mert szemed elé csupán Semmi tárul.

Minden bezárt: régi út , új. Az évek
végtelenje csak úttalanba téved.
S bezárt az ember: olykor hívja vágya ,
de a sötétség szívét megtalálja.

Indul a Nagy Kör: önmagába térő.
Látszatokon túllátni mindig késő.
Látszaton túl csak csüggedt idő várja
azt , aki lát: elmúlása , halála.

Látszatokon túllátón szabadabb vagy ,
de a nemlátók jönnek , megtagadnak:
nem kell igaz szó , dehogy kell az Eszme!
Inkább Csillagát feszítik keresztre…

Ám Kereszt , Csillag , minden be van zárva
bús árnyékokkal hallgató világba
…s olykor beszédes Szépbe: Érted , s értem
csillant majd fényt egy könnyes költeményben.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.