Tudni kellene


Tudni kellene valamit;
hogyan emlékeznek majd rám,
meghallgattam a hajnalit,
nem kellene ilyen korán

szép álmok helyett hagyni, hogy
számoljam a szoba sarkot,
míg a szomszédban boldogok
nevetik ki a kudarcot,

amely rájuk leselkedik,
mint Belzebub lelkeinkre,
odakint ismét csak esik
özönvízszerűen, szinte

mintha dézsából öntenék
az ügyeletes ördögök,
így nem kell ütemes zenét
hallgatni, hiszen úgy zörög

körülöttem az éjszaka,
hogy versírásról nem lehet
álmodni sem, a föld szaga
nyitott ablakon a teret

betölti a kis szobámban,
és így ismét rádöbbenek,
kik őrzik majd meg a vágyam,
ha verseimben nem leszek,

mert nem írok egy sort se le,
vagy, ha írok, nem lesz ünnep,
mások versével lesz tele
minden erre szánt felület.

Nem sejteni, azt tudni kell,
hogy maradok-e pőre szó,
verseimre majd mit felel,
kinek nem kell a dáridó.

Életemet csak túléltem,
de nekem ennyi nem elég,
eddig se féltem, reméltem,
mert engem segített az ég.

Szólok, enyhülés a bajra,
ha félelmem kibeszélem,
ezt az isten is meghallja,
mindenképpen azt remélem!

2015. április 19.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2015-04-19 06:58:30
Utolsó módosítás ideje: 2015-04-19 07:02:16