kagylóba zárt vénuszod
visszamerül csendesen
már mindent befelé lát
nincs rokonod több csak a mély
hóesés szálai közt
elforogsz lassan a téllel
kályha lobog szú perceg
utolsó ágyadon szellemek
sugdolóznak kár hogy
nem volt több erőd
hajót emelni égig
most nézheted
zsákba varrnak téged is
zsámolyhátú asszonyok
piac forgatagában
osztoznak testeden
