FEHÉR TÖRZSÛ FÁK

És szólt anyám: ott fenn, a dombtetőn
a szép, ezüst törzsű fák mik, szerinted?
Nyírek? Platánok? Vagy csak a ködön

áttetsző ágak árnyéka legyintget?
Vagy lekenték, mert a nyúl belerágott,
mint mi, kisujjnyi meggyfa-törzseinket?

És szóltam én: se nyírek, se platánok.
Se köd, se napfény nem festette meg,
sem a kérgen megfreccsenő ecset.
Én fehér törzsű fát egyet se látok.

Vedd úgy: egy kerítés fogsora áll ott,
csak mást lát belőle szemem, szemed:
a tiéd fehér felhő-léceket,
az enyém az át nem látszó világot.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Aminek két neve van (Budapest, 1998)
Kiadó: JAK-Kijárat