Szájadról olvasom


Mosolygok, olyanok vagyunk, mint az a szobor, tudod, az ölelkezők. Amikor hallottam a hangod megijedtem, mert a hangod elgyötörtebb volt, mint az enyém. Látom, szeretsz. (Újra folyó akarok lenni! Minden szőrszáladat megszámolnám. Néznélek, s mint kígyóbűvölő, addig igéznélek, amíg rózsaszín lingád végre égre emelné fejét. Összefutó nyálammal fényesíteném, bájnedvekkel síkossá tenném. Izomkötegeim fogja lennél, s hiába fokoznád a tempót, nincs menekvés, a végső présben kiadná lelkét hímtagod, mint ahogy, bennem is megjajdulna a gyönyör, s alászállnánk valami olaj- kék mélytengeri vidékre, beletemetkezve a lágyan lebegő csöndbe) Érzem, bízhatom benned, mert látom a másik felem vagy te. Istennek hála megtaláltam a tűt a szénakazalban, s ha már ő ott, hát locsold jó erősen éledező bibémet. Had legyen újra gyümölcse méhemnek. Had jönne napvilágra, s hallgatna a Zselyke névre. Szépen ringatózna az ódon bölcsőjében, mintha a roppant Duna hullámain lebegne.(figyellek, s madarakat látok a szemedben. Érintést érzek lobbanni kész testemen, perzselő tűz fut rajtam keresztül, kasul. Málnabimbóimon édes a nyálad. Tüdőm oxigénhiányos zihálása szédít karjaidba, ölemben organikus hullámmozgás ragadja meg pattanásig feszült linga-tested, majd véráramlás fűti föl minden porcikámat. Aztán a páros jajkiáltásoktól elcsendesednek szemeidben is azok az ismeretlen madarak. Szélben táncolok neked. Tekintetedben édes a csodálat. Testemről már minden fátyol elszállt. Pőre táncomnak elbájolt rabja vagy. Szólsz, s szájadról olvasom: szeretlek





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-12-10 16:07:46
Utolsó módosítás ideje: 2014-12-10 16:07:46