itt vannak

elnézem apámat
társas magánya
romján ücsörögve
amint jókedélyét
extraszisztolék
akasztják szögre

anyut is látom
szelíden szorongva
a sorsa zátony
szívére fércelt
hiányok rongya

értem öcsémet
a sohase lettet
a hiába vártat
én volnék a bátrabb
köztünk mégis ő
a bölcsebb s a vénebb

kisfiam is látom
fáj hogy itt hagyott
lehunyt pillákon
át hazudva folyton
könnyem ne folyjon
kösz már jól vagyok

hallom nagypapát
a vállán rossz kabát
konok homlokát
roncsolt üreggé
sínacél szabta át

érzem nagymamát is
álmomban átvisz
a kemence sutba
és krumplislángost
csomagol súgva






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-11-18 22:26:22
Utolsó módosítás ideje: 2014-11-18 22:26:22