fehér ing, drapp ruha

Petri György emlékének, szeretettel
  
Egy nőnek nem mondhatod ha megkérdi
- ahogy szokta is -, hogy nem, kedves,
nem szeretlek, most épp semmit sem ér-
zek (fáj a fejem) szorít és fojto-
gat az életem, mint egy kinőtt garbó,
mert,
mert még látszom, de ami voltam,
már eltűnt mint kavicson a köpés,
mert rianó jégtáblákon, nőkön, rajtatok
élek, és átugrani kéne, bár lépni se merek
mert az egyetlen hobbim a dohányzás,
  
mert egy hajnali-szürke, üres városba vágyom,
sétálni kirakatok közt, fejcsóválva megnézni
próbababák mellét, menni, olcsó meleg lángost
harapdálva - ahogy valódi melleket néha -
  
vagy csak némán ülni, akár a gégemetszettek.
Egy imára való szót tartogatni, gyűjteni feleslegesen -
mintha elnézni halom lerágott csirkecsontot:
„ha volna kutyánk, szegény, most hogy örülne"






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Mozgó Világ, 2004/3