Jó lenne egy erkélyes öröklakás

Vágyom otthonunk fészekmelegére,
nem szólna senki bele végre.
Galambok búgnának, de a mi galambjaink,
látnánk, hogy morzsáink rágja mind.
Meleg morzsát, császármorzsát, bádogfazékból.
A mi fazekunkból, s ha csönd lenne, a rádiónk azért szól,
a szemeink is beszélnek, s ezt tudnánk mind a ketten.
Lenne öreg hintaszék, mely álmaink ringatva nesszen.

Az erkélyen, hol vaskos pokróccal takarva,
álmodnék szabadon, mert  otthonunk volna,

otthonunk végre,  s ott sárga villamosok szaladnának el,
srácokkal, lányokkal, kiknek még rohanni kell...

S fehér galambok, békegalambok, búgnának, mint a harangok,
és a padokon öregek - akár mi - vernék a blattot.

S míg álmodnék odafönn  célba ért futókról
kifújnám a levegőt mely megfeszít…
Fusson az utókor!

Lenne közös karácsonyunk... Meleg sál a fa alatt.
Pulóver és zokni, fényképalbum, benne unokák, s nyarak.

Nem kéne a remeteség rezgő ablakára puhítani gittet.
S ha mindenki eljött, örülnék az igazra vált hitnek.

Nem a te kutyád, s az én kutyám lenne társunk,
két külön lakásban, két hideg ágyban alhatásunk,
hol jégvirággal köszönt a reggel, s papucsban
hűvös kulccsal a kezemben tudnám, hogy ajtóm a semmire nyitottam.

Jó lenne eg erkélyes öröklakás - a miénk - a mi dolgainkkal.
A szobában kettőnknek terített asztal,
forraltbor,  fahéjjas sültalmaszag.
Jó volna lenni hallgatag...

S ha otthonunk fészekmelegébe
nem telepedne vércse
jó volna déltől estig
várni
- Nem várni mégse senkit.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Álmok-vágyak Feltöltés ideje: 2014-11-18 18:54:54
Utolsó módosítás ideje: 2014-11-18 18:54:54