Szertelen égen...

Szertelen égen, mesebeli földön,
Üdvözöl téged, lelkem a zöldön,
Fák, madarak, bokor, tuja
Susogás, fuvola, zizegés, furulya.






Isten a megmondója, mitől libben annyi égi jószág,
mikor a mennyország itt van, s oly közel, hogy megérinteni fáj,
tagadni kár, lesütni szemem az egészre nézve,
nincs ok megtudni, mi volt a bitófa, a mártírság, a csuklyás barátság,
a szemernyi hazugság, a parazita másság értelmetlen mivolta,
bolha a bőrben, tű a varrópárnában, megújulás, barna fóka.


Csodás betűk a régi könyv lapjain,
beszéd a másik nyelv pengő hangjain.


Szó röppen, élet visz, tótágast repít a földön úszva,
megvidul az ég, részeg inasa a földnek,
ha dörög öl, ha fúj lélegzik, ha süt mosolyg,
ha villámlik szerelmes, ha tengelice hangja benne messze hallik,
olyankor csendben érez, nem zavarja semmi,
és olykor, mikor este van,
s a sok villanylámpa fent ég és a kinti közvilágítás;
olyankor sír és utál, és fáj, sebein át csillagfény csorog,
holdomiglan holdodiglan sötét ruhában andal-andalog,
kinn ragyog, por nem érintheti tiszta kékbe hajló feketéjét,
olyan mint cipó, ha megsült,
bagoly látta kenyér, áramló melegség, lekapcsolt villanyóra.
Világi és mindenható, megújít és elhagyható,
megismert és megszeretett,
élvezett mert tervezett és fegyelmezett,
benne úszik tér és idő,
botcsinálta berzenkedő,
a libidó
a piros tó,
a mágia,
a mitológia,
a harang rezgése kongás után,
csorgó méz a csésze falán,
betanított díszelgő temetési körmenet,
isteni egyszeri, megható brutális döbbenet.
Csak a kés, ahogy lehatolt a bika nyaka mentén,
a torreádor elfordult, könny csordult ki szeme mentén,
a keblén a vér beszívta magáta díszes pántba,
megízlelt valóság, dörgő taps, felhajtás, hörgő vigyor,
bika meghal, kihúny végre lángja,
"Te anyu!"- mondja egy gyerek a nézőtéren-
"Ez olyan, mint Kick Boxer 2-ben Banderas!"
Kamasz meg apjának:
"Utoljára a Piros szexis tipegők című filmben láttam
ilyen jó jelenetet, a bika ott elélvezett!"
Itt kimúlt, a porba süppedt, lángja égett, megolvadt,
már szublimált, már nem látható,
pára, köd, teremtő idő beburkolta szent halotti magányába a bikát,
egy evilágok áldozatát és egyben legjobbikát.
Jézus született középen,
pop corn, perec olcsó, eszi, issza nép az olcsót,
közben a bika lelke fölszállt,
föltámadván egy új dallamra közbehorkolt.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.