szavak helyett verstanú

amikor a virágok úgy fájnak
hogy a jelentőségek is elévülnek
kiútként megpróbálod
még a kegyeletet is
az időre bízni

nem fog sikerülni
az időt át kell váltani valamire
de az a nagyon rossz
hogy nem tudni mire
a könny már nem elég
hinni lehet ugyan benne
de bízni nem

keresed azt a valamit
de csak túlmagyarázatokra találsz
de ez most
mint maga a felnőttség

a felnőttség tisztán sem elég
nem elég a gyász
nem elég már semmi se
mert érzed ott benned
vadul karmolász műkörmeivel
s ettől menekülnél eszközeiddel
mint az alkohol a gyógyszer a kéj

az a valami elér a torkodba is
mindenütt elér és mindenben ott van
ami körülvesz de tudod benne már nem vagy
mert nem tud és nem tudod magadat kitölteni

azt a valamit akkor sikerül megkövetned
ha magadat próbálod átváltani
és ez sikerül de ha a tükörbe pillantsz
abból a semmi arculata mered rád

először megijedsz az akaratos megsemmisülésedtől
és nem tudod felismerni
hogy az vagy amire mindig is vágytál
amit persze halál nélkül soha nem sikerülhet elérned

megijedsz de az ilyen megijedés nem tartós
mert azonnal átveszi helyét a féktelen félsz
hisz mindig is féltél attól a semmitől
ami körbevett és ott benned tovább karmolász
a semmi
mint az éh
magad vagy

magad vagy keresésed foglya
amíg csak tudtál halhatatlanságra törtél
értelemre felismerésre
vagy nem törtél valamire
semmire se
és mégis azzá váltál
nem önmagadból
nem kereséseidből
nem hitedből
nem önmegvalósításból

mert  ezek a szavak is elévültek
elvesztették jelentőségüket
hisz nincsenek már azok
akiknek kimondhatnád őket
s tartalommal tölthetnék fel
s válaszul vagy
szavak helyett
egyszerűen megsimogatnák fejed

a többi pedig ami van
egyszerűen emlékeztet valamire
s ez most
kiindulópontnak
elég






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-10-22 13:05:16
Utolsó módosítás ideje: 2014-10-22 13:05:16