Lesznek októberek

Remélem, hogy mindig lesznek októberek,
S aranyló őszök suttogó színeit,
Halk melegét megőrzi a szív.
Lesznek huszonharmadikák,
S megérjük még azt is talán,
Hogy lyukas zászlót bont az igazság,
S nem a változandó hatalom oszt ki
Híveinek érdemérmeket, kik súlyos
Takarásba téve makacs tényeket,
Programozzák a nosztalgiát.

Ahogyan távolodik a hang,
S pár száz méter után elnémul
A robaj, úgy marad nékünk
Mindig ugyanaz a csönd,
S egyazon emlékezet őrzi bennünk
Tovább azt a huszonharmadikát.
Ugyanabban a csöndben lélegzik
Fel a lélek, s a vele zendülő színek
Zengik árván múltunk hattyúdalát.
Talán akkor már nem építik tovább
Előre gyártott elemekből körénk
Elrontott álmaink falát.

Remélem, hogy mindig lesznek októberek,
S lesznek benne huszonharmadikák,
S megérjük még azt is talán,
Hogy lyukas zászlót bont ki a szabadság.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-10-20 13:25:13
Utolsó módosítás ideje: 2014-10-20 13:25:13