FÁJDALMAS A VÁGY ! ! ! Gabónak VII.

Felhők hátán lovagolva libbentél elém,
Semmiből, hogy boldogságot, hitet önts belém
Akkor amikor úgy vágytam Szerelemre  mint soha,
Azt hittem a sors velem már mindörökre mostoha

Marad, hogy elkerüljön a Vágy amely oly gyönyörű
Tud lenni és boldogság kíséri végig és derű
Aranyozza be hátralévő életem alkonyát
És ezzel meglobogtathatja a Szerelem zászlaját.

Jöttél és én elvesztem a Szerelem tengerében,
Szomjas vágyam és drága lényed fénylő bűvkörében.
Éltem boldogságban, izzó szenvedéllyel égve,
Gondoltam mindig az el nem múló égi fényre

Amely besugározta azt az érzést amit hittem
Kiteljesedni és igaz szívvel boldogan néztem
A jövő szivárványszínű ragyogó egére,
A szerelmünk vágytól égő, igaz lényegére.

Fájdalmas a Vágyam, amit folyton Érted érzek,
Minden napban, minden percben boldogságban élek
Veled mikor azt érzem Te is viszont Szeretsz
Amikor tudjuk nem lesz rajtunk tiltó kereszt

Amely letörhet örökre Szerelmet és Vágyat
Madárként repdeső sérült és törékeny szárnyat.
Érezd azt, hogy most a bajban is Teveled vagyok,
Tudom hogy egykor ránk ragyognak majd a csillagok.

Érezd a Szerelmem, hiszen most a Tiéd vagyok,
Még ha fájdalmas a Vágy az akadályok nagyok.
Az idő majd begyógyít minden fájó sebet,
Legyen ez számodra biztató szép üzenet.

A Vágy fájdalma is majd elmúlik egyszer,
Eljön a  boldogság, megkapod elégszer
Amikor béke lesz a  szerető szívünkben,
Bizakodva imádó szerelmes lelkünkben.

Zirc, 2004. július 30.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.