Jössz velünk Jézus?

Fene se tudja ki vagy, egy reinkarnáció talán,
madame Pompadúr mellett voltál alkurva, aztán
mint apáca imádtad Husz Jánost, röhejes,
ma kurvajó apácaként élhetnél, vagy tán
hithű szűz kurvaként, aki otthon van az orális
és anális világban

melleden az a pár szőrszál ingerelt, hogy kitépjem,
de tudtam fájni fog, kezem csak halomba fogta a
szétbukó dombot, mégis nyomot hagyott rajtad,
csak néztem sápadt arcodat ezer év távolból,
és megtanultam végre veszíteni

fazon-igazítottak ezek a hegyek, a köztük megbúvó
völgyek mint a befogadó combközepek váltják a
nyugalmat át izgalommá, Jézus baktat az ösvényen,
fáradt, keményfa keresztet cipel, vegyük le
a válláról - jó lesz az esti tábortűzhöz,
felmelegszünk

ennek az útnak valahol van eleje és vége, de itt
nem számít ez, nekünk a vakság csak azt adja,
amiben megbotlunk és bele hemperedünk az árokba,
Jézus! nyújtsd kezed, segíts felállni, legyen
valami hasznunk belőled, ne bújj az árnyékba,
mitől félsz?

egy kő ez is itt, igaz több ezer méter magas és
a kerülete is több nap - meg jaj-de-sok tonna -
és akkor mi van? lefoszlik majd a sarunk mire
körbejárjuk és elérjük célunk, oda érünk ahonnan
elindultunk, ugye milyen egyszerű az élet?
reinkarnálódunk

lopjunk lepedőt, nézd milyen hülyén világít a hold,
gyújts gyufákat az lesz a lidércfény, te menj elől,
én csak árnyékod vagyok, bábuska-mámuska,
vagy fordítva, nem számít, lehet már ez a túlvilág,
szaporázzuk, hogy jó hely jusson az üstök mellett,
jössz velünk Jézus?





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-09-16 18:31:38
Utolsó módosítás ideje: 2014-09-16 18:31:38