Fussunk még egy kőrt

Szavakkal játszunk,
teremtünk és temetünk,
gyújtunk és oltunk, számolunk,
szűk markunk szorítja
nem létező vagyonunk,

büszke pőrén ingünk
szakítjuk a fagyot hozó szélbe,
magunkat csodáljuk,

arcunkon ráncokat számolunk,
mert ha nagyon akarunk, akkor
látunk, s mily büszkék vagyunk,
mert amit bámulunk, az
- önmagunk -.

Szavakkal játszunk,
igazmondóként hazudunk,
de közben elvárjuk,
hogy a világ csodáljon bennünket,
a rohanó pillanat megálljon
ha késik a gondolat,
ha közben megzökken a tudat.

Istent már a pokolra űztük,
Luciferrel kvaterkázunk
mert sikk ma a bunkót játszani,
nappal aludni, éjszaka
a falat kaparni,
a csillagokról dalolni,
de a negyvenes égőt
spórolósan lekapcsolni,
s néha magunkhoz nyúlni,
behunyt szemmel -őt álmodva-
onanizálni, maszturbálni!

Bevalljuk? Dehogy!
Se férfi se nő
mert élünk mint a tízparancsolat
/legalább mi becsüljük magunkat/.

Igazmondóként hazudunk,
falakat bontunk
de csak azért, hogy
magunk köré építsük,
magunkat zárjuk a sötét,
hangtalan semmibe,
s az esendő bűnt elítélve
találjunk ki új bűnöket
és fussunk még egy kőrt.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-08-30 19:48:20
Utolsó módosítás ideje: 2014-08-30 19:48:20