Csak a kutyák csikorgása

nem lehet menekülni
mindenhol akadály
mindenhol egy isten
nincs menekülés
futhatok egy ideig
sprintelhetek métereket
mindig elbukom
soha föl nem lehet állni
csúszva rohanok
s egy akadály
nem lehet szabadulni
mindenütt félek
rám szakad sötét
klausztrofóbia
és aszfixia
az élet nem
kedvez és ad
nincs reményem
nem lehet bilincs nélkül
forrhat bennem vágy
tornyosulhatnak
hallucinációk illúziók
innen nincs út
a halál sem szabadít
az is csak kétely
pusztán hamis idea
nem lehet kijutni
ez nem is labirintus már
csak láp
s fejemen ólomkorona
királyítanak a
nyomoraim
én magamat

de úgy törni mint egyszer
soha nem fogok
botlok halottakba
magam hullájába
mások abortált gondolataiba
sehol lámpás
sem egy szál gyufa
nyirkos falak
kényszerek mániák
nincs kiút
mert nincs ajtó
sem ablak
ahonnan fityfirittyek szólnak
ahol gorillák röfögnek
csak a kutyák csikorgása van
ez egy gömb kupola
melyből soha
soha nem látok ki
néha forró majd fagyos
van hogy azt hiszem szép
van hogy aberrált és csúf
de kijutni ebből
ha dörömbölhetnékvalamin
sem lehet
pincék vesztők sírok
hogy az ami legyen
már ne is kelljen
születések előtt
megcáfolják
elvetik mint a kapát
a bús parasztok
harangon lógnak
nyakkal lefelé azok is

minden szó és csuklás
minden mondat
és értelem
csak közhely
és még csak az sem
a mögötti lényeg
vagy hangsúlyok
a reakciók és a
mimikák a
non verbalitás
unalmas mantrák
onnan sem jutok közelebb
a sehová amiről
gyenge pillanatokban
és nők hasaiban
mellükben
vagy a teremtő
méhében
egy üveg jó borban
néha megpillantatnak
velem gyógyszerek
bűzök keserűk
de a képzetek
hit s a vallások
mit sem érnek
a barlang falára
ezer éves képem akasztották
hogy bámuljam
ha már nincs semmi
semmi sincs csak a van
a van ami károgja
hogy igen kijutsz
de józanul tudom
hogy hazug

ahogy minden ember
a kislány hisztériájában
a nő depressziójában
a fiú serdülő vagányában
a férfi alkohol ittas
szennyruhájában
és a hazugságuk leláncolnak
béklyóba gúzsba penésztenek
hogy szaguk
rohadó komposztjuk
számra és fülemre guggoljanak
és ne szabadulhassak
ebből a levegőből
mit nem adott senki
csak ellopták
hogy húzzanak
húzzák az arcom előtt
sem érintés sem közösülés nincs
fellövik majd
az ózonon lebeg
de szabadság
neki sem jut soha
ahogy itt senkinek
és nekem
zárva minden pórus
a tüdő csak sípol
túlérik a lélek
de leesni elporladni
képtelen
mert az ág fogja azt is
a fa pedig a képzetemé
mely igába hajt mindent
mert ezt tanulta
s jól figyelt





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-08-25 16:00:48
Utolsó módosítás ideje: 2014-08-25 16:00:48