betiltott módban

szomorú kiégett lámpa a szemem
napok óta falni jár belém a remény
bensőmből a lélek olyan messze esett
egyedül ődöngök a város peremén
emberek kenyerén csüngő megveszett eb
vagyok és a tudatom már igen kemény
farkassá változott szürke bárány lettem
ki magamat ecsettel kékre festeném?
bánatom lett az én örök agóniám
poros igecsokrom most neked mesél
kóbor kutya csahol poklos mennyországon
botor gondolat lettél holnapom egén
hamvaznak a szerdák a napoknak végén
futnék hozzád arcodra nevetést csenve
de szívedig asszem sose keverednék
betiltott módodban hagytál elfeledve






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-08-05 12:13:46
Utolsó módosítás ideje: 2014-08-05 12:13:46