(Egy test margójára)

csak egy gyomorfal
választ el a savtól
aztán lassan feloldódnak
a belső szerveim.

        *

már az sem nyugtat
hogy szélhámos vagyok
ahogy mindig újrarajzolom
egy test körvonalait.

elöntött minden terület.
nem kapaszkodom.

      *

ki kellet volna jelölnöm
a határokat kihúzni
a kerítést merülőaknákat
telepíteni. mégis

mint egy táborozáskor.

a sátrat nem én
rakom össze.
melléd fekszem
a takaró alá
mint aki csak
melegít de közben
nyitva van a szemem.

      *

öntudatlanul kapkodok utánad
mint az öngyilkosok
telefon után

egy tárcsahangért.

aztán úgyis csak a szégyen.
villamossínek pillanatnyi csöndje
végzetes baleset előtt

és után.

   ***







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.