Napra kész
nekem naprakész
melankóliám van, nyitott
kehelymély bódít illatosra
míg itatlak köztes
részegségeinkben
ám előre szóltam
neked fáj majd
a kettőslátás, kacsintgat
vaksötét zajtalan nyomomra
míg haladsz
saját utamon végleg
kimerült erdők nyögik hazáig
fölerősödő lázad
osztódó álmunk neszel
hátsó udvarokban olvad össze
minden
elfelejtett játék
leszel így is
temérdek
mákszemet fújsz a tűzre
tenyeret tartasz fejünk fölé
csonka szárnyat
hiába vágytuk
utolsó cseppig kiinni
ellenmérgeinket
még enyészet
még láng
ne tűrj
alázz meg
közös halálunk mindenórás
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2014-07-19 21:24:30
Utolsó módosítás ideje: 2014-07-19 21:24:30
