SZERELEMBŐL KEFÉLNI

Istenem, olyan jó volna egyszer
szerelemből kefélni.
s míg Vörösödő almacsutka dongám,
a jégkorcsolyapályán Ravelre keringőzni
Aztán a Boleró dallamára eltáncolni párizsig
és ott kefélni szerelemből.

Egy micisapkás és nyíltkelyhű 'francia' nő kell,
Mumm pezsgő s kaviár és végre a szívdobogástól
rengő szűk bordák, de a mell legyen akkora mint az
édesanyáké kik még gyermekük éltetik azzal.

Jó volna eltáncolni párizsig, s párizs tornyán
andalogni balerinámmal, ki nékem tiltott gyümölcs;
s ha letépném, jajj, kinek a kezéről tépném ilyenformán?
Nem tudom édes lenne e, megszentségtelenítenem vele, mit erkölcs,
s testvériség hűvös templomába tesz.
De fázom. Megvesz az Isten hidege.
A sok éjszakából egy jár nekem, ha észrevesz
e tüneményes nő és én ott a paradicsomban eljátszhatnék vele.

Ez nekem jár. Csak egy éjszaka a sokból.
Másnak miért jár sok, nekem meg egy sem?
Miért vagyok én rosszabb? Ó, mondd miokból,
te Isten? Édes lenne, ha kóstolnám e délibáb?
Közelebb lépek és eltűnik. Ó miért sietek,
s e nagy sietségben mivé lettem?
Mivégre siettem?

( Lépcsők...)

Mégis a pezsgő kell, s felhúzom az úri cilindert,
oly jó lenne ha ő őszintén, fájva csodálna,
és ha kefélni való jókedve az ostoba erkölcs
vak dogmái fölött vívná ki a szent diadalját;

S végre puhány férjét csalná velem, isteni kegyből !









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-07-14 23:41:21
Utolsó módosítás ideje: 2014-07-15 03:55:02