közös helyek

olyan sok utat kínált fel nekem
s én egyszerre mentem mindegyiken
döbbenten figyelem - az életösztön
milyen furfangos kerülő utakon
igyekszik nem elhagyni magát
ott maradtam a szemedben
egy óvatlanra közös kereszten
ügyünk nem Júdásnak áldozik
addig érzem, hogy baj van
míg el nem ringatózom egy dalban
nyakig ülök a csodálkozásban
ha magad odaát hagyod
nem szabad ezt tovább
vetkőztetni - túl mentem a határon
legyen közöttünk levegő
közel de nem szorosan
tartozzunk össze és vissza-
találunk egymáshoz hétről
hétre már várom, hogy csengess
de még ne - hagyd, hogy
megfésüljem magam

. . .

vajon meddig húzhatom meg magam
a közöny pókhálós függönye mögött
a szobányi anyaméhben
valami ösztönszerűen tudattalan
kapaszkodók és korlátok között
kék a hűség fékje egyenes
párokba rendeződve fonja
körbe a rózsaszín ködöt
nem a puszta ragaszkodás

nem bújhatsz ki a bőrödből
most te vagy a divat amíg
kitalálod magad végre
van valakid - van valakim
de lelakatolva a székek
te meg én - még ne ülj le
nyitva vagyok - ne gyere be
kilenckor már hadilábon mint
a vakok zárok ajtót s ablakot
a varázsgömb szerint
félek - pedig nem lőnek
az oroszok sem a németek
- bár inkább lőnének

. . .

lennék bár egy ujjas kifordított
bundakesztyű a nyári szélben
együgyű szög a deszkalécben
vajon meddig húzhatom meg magam
ott ahol megtörik a könyvek gerince
lapjai megsárgulva feszülnek a kéznek
mint az öreg emberek ráncai
por lepi a padlót, a tetőket
mindig mosónő akartam lenni
azt mondják, korán halnak
nem várnak negyven évet
minek meghosszabbítani
a hervadást azonnal temetik

amióta a legkisebb ellenállás felé
megyek azóta hevesebben ver
a szívem - vidám mese a férfiakról
akik hátat fordítottak - ne aludj!
szólok magamra, mert megrázó
dolgokból igen csehül állok
meg kell tanulnom még örülni
a virágnak pedig láttam férfit
sírni - és nem láttam semmit

még sosem gondoltam így a macskára
ömlött belőlem mint a vérem
egy olaj-vászon szürreális festményen
ahonnan minden romantika hiányzik
át a csalánoson mint egy lányregényben
hadd csípjen - a füstöt a szemembe fújtad
pedig hidrogén cianidot tartalmaz
tudtad - csak két betű a különbség
ölés és ölelés között - majd elválik
mielőtt összeforrna a dió meg a héja

és most már egészen érzem, mint
metsző élét a késnek, ahogy kiszakít
egy darabot, ami örökké hiányozni fog






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-06-18 17:40:24
Utolsó módosítás ideje: 2014-06-18 17:40:24