ORSÓS

Olyan környéken nőttem fel,
ahol akkora volt a szegénység,
hogy ha leejtettem egy rozsdás vasszöget,
tízen ott teremtek a lábamnál, hogy fölvegyék.

De a bátyámnak orsós-magnó kellett.
Napi tizenkét órát ötvenkilós zsidózsákokat cipelt
egy építkezésen, hogy ki tudja szurkolni a bizományiban
az orsós-magnó árát.
Este későn meg az égő arcán jegelte a pofon helyét,
amit apámtól kapott,
amiért orsós-magnót akart.

Követelődző hangon állt oda apámhoz,
hogy ő azt vesz a pénzén, amit akar.
Akkor kezdett fölnőni.

Látta, hogy az utcabeli srácok
autók ablakát suvickolják
és megkapják ők is a pofonjaikat
a fizetség helyett.

Koldulni nem koldult senki.
Vagy legalábbis nem láttuk.

Én is segítettem időseknek szatyrokat cipelni,
de én nem pénzért.
Engem nem érdekelt a pénz.
Az volt az elképzelésem a világról,
hogy mindenki szereti , amit csinál,
s azért teszi.

Egyszercsak a bátyám beállított a
szutykos haverjával
én meg pőrén futkostam a kövön.
Orsós-magnót cipelt a vállán.

Apám előrántotta a nadrágszíjat.
Azt mondta szíjat hasít a bátyám hátából
és ütlegelte.
Orromban vérszagot éreztem még én is.

Aztán átbukdácsoltak apámon.
Letették az orsós-magnót a szoba közepére.
Tettek rá egy tekercset.
Apám érdeklődve nézte.
- Vannak magyar nóták is ehhez a szarhoz? -
kérdezte, majd töltött magának.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Morfondirodalom (, 2014)
Feltöltés ideje: 2014-06-13 18:52:48
Utolsó módosítás ideje: 2014-06-13 18:52:48