Hit-rom-pótló

Nincs egészséges gyerekem, csak
Down-kóros. Így terveztem, így akartam.
Down-kórost sokkal jobb érzés felnevelni,
hisz rengeteg kudarcomat tudom rajta
keresztül semmissé tenni, álmaimat
beteljesíteni. Jó érzés látni rajta,
milyen sokra viszi, milyen szép és mennyi
őszinte szeretet és irigység veszi körül.
Most már így gondolom, mert szavamon
fogtak. Szerencsére szó szerint vették,
hogy szeretem őket, így rájöttem,
valóban. Már mindenki, őszintén.
A Down-kóros a szeretetfaktorát csak a
Down-kór jellegzetességeivel tudja
fenntartani. Azzal tud szeretni és azzal
érzi mások szeretetét. Azokét, akik csak
ezek miatt szeretik.

Miután megszületett, szülei melegjogi
mozgalmat alapítottak. Egy, a villájuknál
rendezett parti végeztével, miután anyja
és apja elbúcsúzott legkedvesebb
pártoltjaitól, egy női és egy férfi meleg
pártól, a srác megkérdezte édesapját:
Apu, nem lehet, hogy életem szerelme,
akár lány, akár fiú, ezen, számotokra
kedves emberek valamelyikének gyermeke
lett volna? Mert nekem annyira
ellenszenvesek, mint egy anyós vagy egy
após.

Felszabadultsággal tölt el, ha egy engem
irritáló ember öngyilkos lesz. Nem hiába
érzik azt, hogy terhek a társadalom
vállán. És mindenki jobban jár, ha ők nem
lesznek. Ha valaki így érez irántam,
megnyugtatom: Én soha nem fogok így
tenni.

A liberálisoktól egy elegáns
meghökkentési szándék lenne, ha
támogatnák a családon belüli erőszakot.
Száz évvel ezelőtt még lehetett azokkal,
amikkel ők most, de olyan hatást elérni
már csak ezzel lehet. A liberalizmus a
mai formájában: anakronizmus. Kinőtte
magát, vagy emelni kéne a tétet, de az
egykori liberálisok utódai gyávák ehhez.
Ma már nem azért ingerlik az embereket,
mert szurkálódnak, hanem mert csikiznek,
a vaskalapos nyárspolgároknak már
bőrkeményedésük lett a
polgárpukkasztástól, és a liberálisok még
eljátszák, mennyire élvezik a
meghökkentést, de már nem olyan
reakciókat kapnak. Az elődeik
szégyenükben forognak a sírjukban.

A Reneszánsz Darwin-díjat az ember
életében osztogatják, megfoganásának
banális körülményei miatt. Leginkább
abortuszban elhunyt magzatok kapják még a
kikaparás előtt elismerésként, akik túl
kihívóan öltöző anyjuk megerőszakolása
folytán fogantak.

Seggbe lehet kúratni magunkat, fasszal.
El lehet menni hajléktalannak. Lehet
provokálni a többségi társadalmat. El
lehet tölteni fél évet elmegyógyintézetben,
amiben a két gyönyörű pszichiáternő
párkapcsolati elutasítása megtör.
Szidhatod nyilvánosan a szüleidet
vállalhatatlan módon. Elégetheted
legnagyobb verseid. Lehetsz a
mozgásképtelenségig depressziós. Lehet
miattad öngyilkos valaki, de annál nagyobb
pokol nem létezik, ha antiszemitizmussal
megvádolnak. Kívánom minden, mélységet
kereső művésznek, hogyha ezt velük
megteszik, ne ellenkezzenek. Koncentráljanak
az alkotásra. Ez a mélység, a nirvána,
olyan nedves és meleg, hogy már nem
akarnak onnan kikerülni, tisztára mosni a nevüket.

Az utca télen kihalt. Jéghideg az aszfalt
és merev. Hidegvérű hüllő. Nyáron még a
bitumenbe párnát formálhat a hajléktalan,
mert addig úgy sem talál fedelet. Tudja,
az ő helyzetét konzerválták előre, sejti,
tíz évig az utcán él. 'Változatos' lesz,
aztán meghal. Névtelen sírba temetik.
Aszalt teste két társával osztozik egy
koporsón. Egyszer befogadták, azóta
mindenki emlékszik befogadója nevére, aki
ezt kihasználva indult a választásokon. Az
általa vezetett önkormányzat intézte
üzemszerűen a temetést.

Én döntöm el, hogy gyűlölöd-e a
magyarokat bármilyen feléjük intézett
negatív kritikád miatt és emiatt fognak
ellehetetleníteni. Ha nem jut eszembe
semmi, akkor előveszem erre a gondolat-
hiányra kitalált kártyát: te gyűlölöd a
magyarokat, és ezzel el lesz intézve
minden, hidd el. Mély lelkiismeret-
furdalást fog okozni, bűntudatot, mert
akkor azt fogják hazudni, hogy a magyarok
a legjobb arcok, a legkellemesebb
társaság, a legjoviálisabb emberek, a
legéletszeretőbbek, a legéletrevalóbbak.
én leszek annyira szellemileg igénytelen,
hogy minden hibáikat elfelejtem, minden
összefüggést figyelmen kívül hagyok,
amiben ők rossz színben tűnhetnek fel.
Minket fognak félteni attól, hogyha
kritika ér minket, akkor azonnal
kiirthatnak. De én leszek az, aki
levadászom azokat a magyar nemzet-
társaimat, akik feláldoznának engem,
akik hisznek a magyarok istenében, aki
kiváltságokhoz juttatott és felsőbb-
rendűnek szánt minket. A pálos rendtől
kezdve a napkultuszt, mindent
elsöpörtetnék, csak hogy vallási alapon
ne különböztethessünk meg senkit. Minden
pénzem visszaszolgáltatnám, amiről tudom,
hogy nem becsületesen szereztem és
mindenkit, aki nem hajlandó tudomást
venni néhányunk bűnéről, azt észhez
téríteném. Hagynák, hogy engem bántsatok,
miközben ők keltik rossz hírünket, ők
hagyják, hogy a magyarokat kollektíven
elítéljék. én fogom levadászni őket, mert
se nem magyarok, se nem emberek. Nem
leszek zsarolható.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-04-15 20:04:57
Utolsó módosítás ideje: 2014-07-21 18:59:45