ROMánc

Miért van az, hogy amelyikben nem darabolnak nőket,
nem húznak a farkukra vagy legalább karóba kutyákat,
az nekem nem jó könyv?
Először van, hogy a regény végét olvasom el,
ha happy end, semmi értelme az időmet húzni vele.
Ha a film love storyn alapul, átkapcsolom,
főleg ha különneműek csókját hosszan, ráközelítve mutatják,
vagy a csak rémálmaimban előjövő esküvőt,
és visszataszítóan duzzadó terhességet dobják be,
mint a lehető legüdvösebb végső megoldást.


Ma egy barátom megkérdezte,
komolyan gondolom-e, vagy fekete humornak szánom
amiket mostanság írok, például a pusztításkényszeremről.
A válaszom, hogy persze, egészen az utolsó szaváig komolyan,
a humor pedig elviselhetővé tesz önmagam számára.
Sőt mi több, jól érzem magam a bőrömben,
kivételesnek és védettnek,
mert ki, mi jönne utánam ebbe a horror-világba?


Okokat kerestem Erich Fromm Rombolás anatómiájában, hiába.
A diagnózis nekrofília,
ami több egy tulajdonságnál, vagy tünetegyüttesnél,
- egyfajta megváltoztathatatlan alaphozzáállás mindenhez.
Széles skálán mozog, a múltba való kapaszkodástól
a bomlás szagának élvezetén és a régi épületek szeretetén át
a hullagyalázásig terjed.
Egy-két idős partneremmel folytatott viszony ez utóbbi
határán bukdácsolt, és valamiért rájuk vagyok a legbüszkébb
a komplett elmebetegek mellett.
Csak a hasonló a hasonlót vonzza szabályról tudnék megfeledkezni.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-04-06 22:07:47
Utolsó módosítás ideje: 2014-04-06 22:07:47