ÍRLEGALITÁS

Olyan vagyok, mint egy AIDS-es,

csak én ellenszerekkel és vitaminokkal karban nem tartható,

ám végső soron ugyancsak halálos eszméket terjesztek

előre megfontolt szándékkal, több emberen,

különös kegyetlenséggel elkövetve.

Homoszexuálisnak lenni egy tanárom

és egyben alkalmi szeretőm szerint

FÉL BŰNÖZÉS.

Azt is mondja, hogy ő az én lesz-bikám,

és a legnagyobb baj velem az önmagammal szembeni

következetlenség, avagy hogy férfi létére néha vele is

lefekszem, nemcsak a kolléganőjével,

akire nem féltékeny, mivel a nőket csak illemből veszi

emberszámba.

Még jó, hogy nem tudja, nevét hallva egy termetes víziló

képe jelenik meg előttem.

GONDOLATI BŰNÖZŐ VAGYOK,

ki se mondott szavakkal ölök, túlteszek Palahniuk Altató-ján.

Kár, hogy nincs teljes illegalitás, ami mentesít

a felelősségtől, a kötelezőségtől és a bír(ó)ságoktól,

csak a léttől nem.

A kortárs irodalom a perverzek, pszichopaták és morál-rombolók

egyetlen megjelenési felülete, ahol érvényesül a szólásszabadság,

az az édeni hely, ahol a tiltakozók kívülről fújják a műveinket

és örömmel dobálóznak velük – ránk.

Köszönjük a babérKOSZorút,

megígérjük, hogy nem fogjuk rendeltetésszerűen használni,

MI TELJES JOGÚ BŰNÖZŐK VAGYUNK!







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-02-20 23:25:19
Utolsó módosítás ideje: 2014-02-20 23:25:19