Pánfordulat

Ma a piac ócskás részlegén egy százasért megvettem
Szerdahelyi Szabolcs Pogány vágyak című rövid könyvecskéjét,
aminek előlapján egy fejetlen, kezetlen női szobortorzó szerepel.
Szerintem mind torzók vagyunk, csak abban különbözünk,
melyikünknek épp milye hiányzik - esze, szíve satöbbi.
Eddig úgy hittem, nekem nincs gyomrom, avagy bármit bevesz,
de egy közelmúltbeli esemény mindent megváltoztatott.

A már sokat emlegetett úri prostiról van szó.
Csípős, friss szappanillata volt, mikor a fürdőből kijött,
lezseren nyitvahagyott köpenye, bár zöld és nem fekete,
mégis testetlen dementorrá* tette. Készen állt arra, hogy
félelmemből táplálkozzon, és maradék lelkemet számon át kiszippantsa.
Megfagyott a levegő, csontjaimat mintha belülről rágta volna valami.
A nagypolgári berendezésű szobában csak két hosszú, fallosz-szerű
gyertya világított, ahogy olvadoztak és csöpögtek, határozottan
punciszagot árasztottak. A nő, miután a - számára - legalapvetőbbeket
tisztáztuk, egy koreografikus mozdulattal megszabadult meztelenségnél
is kihívóbb ruhadarabjától.A nemtudomhányadik Lajos korabeli franciaágyra
terpeszkedett, és a kígyók hajlékony alázatosságával arrébb csúszott, mikor
beszálltam mellé. A félhományban feketének tetsző csíkot hagyott
maga után a tiszta lepedőn, ami kétséget kizáróan vér kellett legyen,
hatvan évesen menzesz aligha, tehát akkor valami nemi betegség.
Kívülről láttam magamat, amint átveszem pozitív HIV-tesztemet,
ami mellé kankóbizonyítványt is mellékeltek bónuszként csak most csak nekem
jutalomként életem eddigi kielégítő teljesítményéért.
Na itt se lesz ma nyalás - gondoltam, de azért nekiestem  
felsőbb régióinak, mintha nyállal nem lehetne bármit összeszedni.
Masztizott, majd meganalizáltam, amit itt most nem részletezek.

A lényeg a másnapon van. Pocsékabbul éreztem magam, mint életem első,
istenigazábóli berúgása után. Mivel a hipohonderség mellett paranoiás
is vagyok, azonnal az ugott be, hogy hoppá, a némber tegnap pezsgővel
és linzerrel kínált, bármelyikben lehetett méreg. Hiába nem mutatkoztam be,
tudja, ki vagyok, ezért nem is kérdezte a nevemet négykezesezés előtt.
Alig bírtam kikelni az ágyból, mintha a gyomrom húzott volna lefelé, a pokolba,
amiben nem is hiszek. A boszorkány nyál-és könnycseppjei kövekké változtak bennem.
Négykézláb másztam a vécéig, ami féltem, hogy beszippant, ezért az ülőkébe
kapaszkodtam és hánytam. Egy hosszú, hennával festett fekete hajszálat húztam ki
az orromból, ledobtam a földre. Nagylábujjamra tekeredett, megbosszulni gazdáját,
amiért harapdáltam ujjait kezén-lábán, gondolatban meg egyenest le is haraptam őket.
Apám Fa for men-jével fújtam be magam, mert hiába zuhanyoztam le este és reggel is,
éreztem Szörnyella De Frász sejtjeimbe ivódott kesernyés izzadtságát.
Nem hiába szimatolják meg esküvő előtt jövendőbelijüket az arabok tetőtől talpig,
különös tekintettel a szájra és a hónaljra, és ha nem találják megfelelőnek,
felbontják az eljegyzést, visszakérik az aráért fizetett tevéiket.
Mert aki büdös, az rossz is.



* dementor: az emberek félelméből táplálkozó, életerőt elszívó lény J. K. Rowling Harry Potterében








Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-12-30 17:38:36
Utolsó módosítás ideje: 2013-12-30 17:38:36